Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2015.03.28

MÉDA: Ha nincs alkotó, nincs műsor

 

Műsor, közönség, alkotók

 

 

Nem is gondolnánk, hogy e három tényező mennyire kiegészíti egymást, hogy egyik sem élhet a másik nélkül. Ha nincs alkotó, nincs műsor, s ha nincs műsor, akkor közönség sincs.

 

 

A közönség - mozivászon segítségével ugyan - találkozhat az alkotókkal. Ennek van egy sokkal izgalmasabb változata, amikor nem csak egy "sík" felületen, hanem teljes "életnagyságban", három dimenzióban is szemügyre vehetjük a filmeseket. Ilyen alkalom a közönségtalálkozó, amely különleges hangulata, miliője mellett, népszerűsíti is a hazai alkotásokat.

 

Pákai Ernő, a tatabányai Bányász mozi munkatársa több alkalommal is szervezett hasonló találkozót. Az 1990-es évek elején premier előtti bemutatóra invitálta a Retúr című film alkotóit és egyik szereplőjét. A találkozó sikeres volt, a közönség pozitívan értékelte a kezdeményezést. Ám a rendezvény veszteséges lett. A jegyek árából befolyt összeg csak az alkotók útiköltségére volt elég. Szomorú tény, hogy a filmforgalmazók, filmkészítők nem támogattak egy olyan nagyszerű kezdeményezést, amellyel színesíthették volna egy kis közösség életét - mondja. A Népházban is szerveztek közönségtalálkozókat, hiszen a szervezők elengedhetetlennek tartották a művész és ezen belül is a magyar filmek propagálását, megismertetését a közönséggel. Tatabányán járt például Udvaros Dorottya, később Koltai Róbert és Görög László a Sose halunk meg, majd a Szamba című film országos bemutatója után néhány nappal. A rendezvény telt házat könyvelhetett el magának. Az 1993-ban mutatták be Grunwalsky Ferenc: Utrius című filmjét, amit sikerült még a moziforgalmazás előtt megszereznie a filmklubnak. A bemutató kapcsán a rendezőt is meghívták a kamaraprogramra, amelyen körülbelül ötvenen vettek részt. Sikeres volt a program. Ez a rendező személyének és a filmnek és témájának is köszönhető.

 

A művésztalálkozók nem csak a filmet és közönségét hozta közelebb egymáshoz, hanem a mozikat is. Közösen, több találkozót is szerveztek az intézmények, így a Turul mozi, amely az egykori tatai, Páneurópa Filmszínházba invitálta az érdeklődőket. A Jászai Mari Színház, Népház filmklubja ma már nem a több mint 500 főt befogadó színház-, hanem egy kamarateremben működik, amely kevésbé korszerű. 

 

Szabó István Oscar- és Kossuth-díjas rendezőnk, Tatabánya díszpolgára ígértet is tett arra, hogy eljön a filmklubba. Szívesen teszi, hiszen sok emlék fűzi Tatabányához és a Népház környékéhez. Itt töltötte gyermekkorát. „Azt hiszem nagyon szép gyermekkorom volt. Az biztos, hogy az első öt év gyönyörű volt – mondja Szabó István. Tatabányán éltünk. Nagyapám volt a környék első orvosa. Ő hozta létre az egészségügyet Komárom megyének abban a részében. A tatabányai kórház megalapítója, a tatabányai népfürdő megalapítója. Szabó Ignácnak hívták különben. Aztán apám is orvos lett, ő is ugyanabban a kórházban dolgozott. Én ott töltöttem a gyerekkoromat, a Népház melletti házunkban (Ligetsor utca 2.), egy hatalmas kertben, amire a mai napig is nagyon jól emlékszem, s néha-néha le is járok. (…) Én nagyon szerettem ezt a gyerekkort, sok jó emlékem van erről az időszakról.”  Szabó István legutóbb, 2004. május elsején, Magyarország Európai Uniós csatlakozása alkalmából járt Tatabányán. A Jászai Mari Színház, Népház "Európa Kapujában" című gálaestjén mondott köszöntőt. Ekkor sem felejtette el megemlíteni gyermekkorát, a tatabányai életet és a Ligetsor utcát, ahol újra végigsétált aznap, a rendezvény előtt.

 

A jegyzet 2004-ben készült. Méda, szakdolgozathoz

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.