Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2015.03.28

Méda: Két szemben álló világ (drámaelemzés)

Irodalom és színház esztétika
Drámaelemzés

 

Két szemben álló világ

William Shakespeare: Rómeó és Júlia című tragédiáján keresztül

 

    

William Shakespare (1564-1616) az angol és az újabb kor irodalom egyik legnagyobb drámaírója. Dantéval és Goethével foglal helyet egy képzeletbeli irodalmi társaságban. A teremtés újszerűségével, rejtélyességével magasodik ki, nem csupán kortársai, a világirodalom legnagyobbjai közül.   

Életéről nem sok dokumentum maradt fenn.

Az bizonyos, hogy egy angol kisvárosban Stradford-upon-Avon született, 1564-ben. Shakespeare Londonban került kapcsolatba a színházzal, 1592-ben pedig már sikeres színészként, drámaíróként említik. Az 1599-ben épült Globe színháznak főrészvényese lett, meghatározó szerepe lett a londoni színházi életnek.

   Írói pályafutásáról többet tudunk. Műfaji szempontból Shakespeare életműve versekből (két elbeszélő költemény, szonettek) és színdarabokból tevődik össze.

Az utóbbiakat szokás vígjátékokra, színművekre bontani.

   

Az első írói korszakában a korai királydrámák és vígjátékai születtek meg (VI. Henrik, III. Richard, Makrancos hölgy stb.), a második a történeti drámák és vígjátékok ideje: Ahogy tetszik, János király stb., és ide sorolható a Romeo és Júlia is. A harmadik egyben legkomorabb korszak, többek között Hamlet, dán királyfi, Lear király, Othello. Az utolsó korszaka pedig a tragikus hangú regényes színműveké. (Téli rege, A vihar stb.)    

Két évtizedik darabok átdolgozásával foglalkozott, 10 év alatt 22 ilyen mű (majd összes királydrámája, vagy a Romeo és Júlia) született.

     Azaz ezek e történetek, témák nem eredetiek.

A tragikus szerelmesek históriáját 1524-ben Luigi da Porto és Bandello dolgozta fel novella formájában. Párkapcsolat, szerelem, családi viszály, ifjú nemzedék és öregek ellentéte: örökké aktuális helyzetek. A téma nyomán készült angol fordítások, átdolgozások útján jutott el Shakespeare-hez, így született meg a Romeo és Júlia című tragédia.

(Él egy olyan feltevés is, hogy a műveket nem Shakespeare írta, hanem Bacon, egy korabeli nagyúr, aki szégyellte darabjait saját neve alatt közrebocsátani. Ez a feltevés azonban cáfolódik, ha az ember olvas néhány sort Bacon írásaiból.)

    Shakespeare színpada a középkori színjátszásból fejlődött ki. Pályája végére pedig új drámatípust teremtett.

Műveiben minden megvan, ami emberi: a jótól a rosszig, az örömtől a bánatig.

Örökké modern klasszikus. Az angol reneszánsz egyik legnagyobb alakjának teljes megismerésével évszázadok óta foglalkozik a színházi világ.        

 


 
Reneszánsz: újjászületés
         

Anglia a 16. században nagyhatalom lett. A polgárság gyarmatosításba kezdett, gazdasága rohamosan fejlődött. A jólét emelkedése, a belső nyugalom kedvezett a tudománynak és az irodalom fejlődősnek. Az iskolák száma nőtt, könyvnyomtató üzemek, könyvtárak létesültek, új színházak épültek.
Ez igazán jó időszaknak számított az alkotóknak, így Shakespeare-nek is.
A kultúrának ezt a századvégi, virágzó korszakát nevezzük angol reneszánsznak.
Az antik kultúra újjászületése hozzávetőleg 1300-tól 1600-ig tart.

Az angol irodalomban a reneszánsz nem válik el olyan élesen a többi korszaktól, mint az olaszban vagy a franciában. Időben egybeesik a dél-európai barokk kezdetével, mégis magában hordja, és teljességre érleli a középkori Angliát is.     

A humanizmus a reneszánsz szerves része, a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti.

     A dráma reneszánsz idején csak Angliában lett az irodalom reprezáns műfaja. Ekkor nagy méreteket öltöttek a történelmi-társadalmi változások, a polgárság és az arisztokrácia elleni küzdelmek. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy a drámai műfajok virágozni kezdtek. A dráma kialakulásában bizonyára döntő szerepet játszott a humanista műveltség is.    
 

 

 

William Shakespeare: Romeo és Júlia
 
Első olyan tragédia, amelynek középpontjában a szerelem áll.

 

-  Keletkezése: 1594 és 1596 között született meg a mű.

-  Műfaja: tragédia

(A dráma egyik műfajcsoportja a komédia és tragikomédia mellett.)

Fenséges emberi küzdelem, konfliktus a világ sorsával, társadalmi és erkölcsi törvényekkel megrendítő küzdelem, bukás. 

-  Témája: szerelem.

A mű alapkonfliktusa: régi szokások és feudális erkölcsök állnak szemben a reneszánsz szabadságvággyal. Ezt a két család: Capulet és Montague viszálya tükrözi.  A két család viszályát Dante Alligheri is megemlíti az Isteni színjáték című művében (Purgatórium hatodik ének).

 

A szerző a szereplő személyek konfliktusán, párbeszédek formájában mutatja be a cselekményt. Ez a dráma, mint műnem fő sajátossága.

 

Színtér:  Verona, ami már sugallja az olaszos szenvedélyek gyors kitörését.  

                    (Itt a nők korábban érnek.)

 

 

 

 

A tragédia főbb szereplői:

- Romeo, egy veronai ifjú, a tekintélyes Montague fia.

Egy Róza nevű hölgy utáni reménytelen epekedéséből hirtelen támadt valódi szerelem gyógyította ki. Capuleték ( a Montague család régi ellensége) álarcos bálján megszerette a ház urának lányát, Júliát. Azt a tizennégy éves lányt, aki a Montague család – Romeo családjának régi ellenségének - a lánya.

Romeo az első felvonás első színjében jelenik meg először.

Júlia, szintén címszereplő. A Montague család lánya. Romeo „végzetes” szerelme.A név angolul Juliet, a történet olasz forrásaiban Giulietta.
Montague és Capulet: a két viszálykodó ház fejei

Romeo apja csekély szerepet visz a drámában, csak „zárójelben lép fel” és közli, hogy fiúk száműzetése miatti bánatába felesége belehalt, majd békejobbot nyújt az ellenséges családnak. A Montague előkelő veronai patríciuscsalád, illetve ennek feje a drámában. Eredeti nevén Montecchiek.

-  Paris, veronai nemesúr, a herceg rokona, gróf.

Júlia kezét szerette volna elnyerni. A Capulet család mindent megtett ennek érdekében. Ám Paris hibája, hogy csak Júlia apjától kéri meg a lány kezét, ő magától soha.

- Lőrinc barát, idős ferences szerzetes. Romeo gyóntatója

Ő az egyedüli a műben, aki mindvégig a szerelmesek pártját fogja, és ahol tud, segít. Ebben a műben a pap pozitív jellem, szereplő. Azaz nem antagonista.

Ez kivételes. Titokban összeadta lelki gyermekét Júliával abban a reményben, hogy a házasság békét teremt a két család között.

- Dajka, a Capulet család segédje.

Júlia egykori dajkája. Az ő iránt való szeretet miatt segít neki, bár Parissal való házasságot sem ellenezi. Ő egy igazi vígjátéki figura, jószívű, beszédes, de nem igazán emelkedett lelkű nő.

 

Egyéb szereplők:

-   Sámson és Gergyely: a Capulet ház fegyveresei.

Öreg Capulet: Capulet nagybátyja
Mercutio: a herceg rokona, Romeo barátja
Benvolio: Romeo barátja, a herceg rokona
Boldiszár: Romeo szolgája
Tybalt: Capuletné unokaöccse
Ábrahám: szolga Montagu-éknál
Montague-né, Capuletné
Három muzsikus
Páris apródja, Másik apród
Őrtiszt, Patikárius, Kar

 

 

Szereplők jelleme:
A főszereplők nem igazán tragikus hősök, nem átlagon felüli emberek, akik végsőkig küzdenek eszméjükért. Inkább lobbanékonyak, szenvedélyesek, amely minden tradíciót lerombol. Elkerülhetetlen, hogy a fiatalok beleütközzenek a régi erkölcsökbe, ők a reneszánsz szabadságvágy hősei.
    

A mű szerkezete

 

-Dráma előkészítése: expozíció

 

Megismerjük a szereplőket, a helyszínt és a körülményeket.

Az előhangban a kar elénekli, hogy miről fog szólni a történet.

(A két család közötti viszályról, a szerelmesek sorsáról, a végzetes tragédiáról.)

Előrevetítik, hogy a cselekmény végén, pozitív vagy negatív módon, de megoldódnak a problémák. Jelen esetben negatívan. 

A kórus, a kar: mindig a cselekmény hátterének megjelenítését adja.

 

A dráma másik sajátossága, hogy a nézőt bevonja a színpadi helyzetbe.

Erre szintén a kar utal.

„ Néző türelmes füllel jöjj, segédkezz,

És ami csonka itten, az egész lesz.”

 

Első felvonás, 1. Szín:

Szín: Verona köztere, ahol Sámson és Gergely (szolgák Capuletéknél) karddal, pajzzsal fölfegyverkezve jön. Sámson ingerült, merész, mindenre elszánt szereplő. Önbizalommal teli. Montague család ellenében beszél, fezsültséget kelt, amikor megpillantja  a Montague család szolgáját. Itt derül ki, hogy a két család között viszály folyik, ez a történet alapszituációja.

Ebben a drámában példát találhatunk arra, hogy a tragikum és komikum összefonódik. Így Sámson és Gergely valamint Benvolio és Tybalt párbaja során.

 

Sámson: „ Csak úgy fügét mutatok.”

Ábrahám: „Nekünk mutatja kend ezt a fügét?”

Gergely: „ Tálán belénk akar kend kötni?”

 

A szöveg tele van nyelvi bravúrral. Például ebben a bevezető jelenetben sok szójáték figyelhető meg. 

- 5 -

 

Ebben a színben megismerjük a két család fejét és az asszonyokat, Benvoliot (Romeo barátját és bizalmasát) valamint magát a címszereplőt: Romeot is.

Párbeszédük témája a szerelem. Romeo egy Róza nevű hölgy iránt epekedik, aki nem jelenik meg a darabban. Talán ezzel is a reménytelenséget akarta ábrázolni a szerző.

 

Első felvonás, 2. szín:

Itt Capuleték szolgájának van meghatározó szerepe. Egy levelet hoz, amelyből megtudjuk, hogy gazdája, az ellenséges családfő bált rendez.

Shakespeare egy olyan szereplőre bízza a meghívók szétküldését, aki nem tud olvasni. Itt a szójáték egy másik típusa, a szólások eltorzítása fedezhető fel.

- Így kerül Romeo arra a helyszínre, ami később a bonyodalom fő színtere lesz.

 

Szolga: Vacsorára, a mi házunkba.

Romeo: Kinek a házába?

Szolga: A gazdáméba.

 

Közben Júlia, Romeo későbbi szerelme is megjelenik a harmadik színben, édesanyjával és dajkájával. Capuletné férjhez akarja adni a lányát Párishoz - erről folyik a párbeszéd. Júlia nem hátrál meg a házasságtól, ám kijelenti, előbb látni szeretné leendő férjét.

Itt találkozhatunk a Dajkával is, egy locsogó, mondanivaló lényegét rejtegető, logikátlan nőszeméllyel, aki nem igazán szép, stilizált jellemvonásokkal rendelkezik. (Ez a Shakespeare-i dráma hőseinek egyik jellemzője.)

 

- Bonyodalom

 

Romeo és Júlia találkoznak -  5. szín

 

Az igazi bonyodalom akkor kezdődik, mikor az álarcos bálon Júlia nem Parissal, hanem Romeoval találkozik össze. Azaz szerelmük kezdete.

Ismeretlenül, előítéletek nélkül szeretik egymást, s így egyszerre mérhetetlen távolságba kerülnek a gyűlölködő családjuktól.    

Később tudják meg, hogy annak a két családnak gyermekei ők, akik évek óta viszályt folytatnak egymás ellen.

 

Júlia: „Menj nyomba, kérdezd meg nevét: - ha nős,

Akkor a sírom lesz a nászi ágyam.”

Dajka: „A neve Romeo, egy Montague,

Nagy ellenségtek egyetlen fia.”

 

 

 

- 6-

 

- Kibontakozás:

 Erkélyjelenet: Második felvonás, 2. Szín: 

A helyszín: Capuleték gyümölcsöskertje, Jön Romeo. Júlia megjeleni fent az ablakban. A két szerelmes megtagadja származását, eldobják a nevüket, hiszen ez szerelmük közé áll.

Júlia: „Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?

Tagadd meg atyád, neved hajítsd el,

S ha nem teszed me, esküdj édesemmé

És nem leszek Capulet és se többé.”

 

 

- Házasság: II. felvonásban

Házasságot akarnak kötni, de az eszükbe sem jut, hogy a szülők engedélyét kérjék. Erre Lőrinc barát sem gondol, aki összeadja őket. Úgy vélik, majd ez a frigy fogja kibékíteni a két családot. A házasságot már másnap megtartják.

A pap először itt jelenik meg. Ő az egyedüli hős, aki mindvégig segít a szerelmeseknek. Őt csupa pozitív tulajdonságokkal öltöztette fel Shakespeare.

Általa jelenik meg a természet szeretete is: a reneszánsz világ sajátossága.

„S bő harmatokba csordogál a rét…”

„ Romeo sürgetése, a lány bátorsága – és persze a drámaíró sűrítő szándéka- lehetővé teszi a beteljesedést, de csak egyetlen éjszakára. A rövidre szabott együttlét extázisa szubjektív érzelmi töltést ad a drámai mozgásnak, amely természetesen abba az irányba vezet, amelyet a vak családi elfogultság társadalmi meghatározó ereje az emberi sorsokkal önkényesen játszó végzet szán neki.” (Mész Lászlóné: Színterek című könyvéből) 

 

A dráma fordulópontja:

 

- Romeo megöli Tybaltot, ezért száműzik hazájából

III. felvonás, 1. Szín:  Verona köztere

A küzdelem mérhetetlen alakot ölt.

Romeo nemcsak Júlia rokonát Tybaltot öli meg, szembekerül Mercutioval. Vonakodik megküzdeni Tybalttal, de a helyzet kötelezi. Szét akarja választani a küzdőket, s ezzel barátja halálát okozza. Romeo akciói sorszerűség irányába mutatnak: az események mindig szándéka ellenére mennek végbe.

 

Ez egy újabb negatívum, amiért a két család viszálya még inkább tovább él.  Romeot tettéért száműzik hazájából.

 

 

 

- 7-

 

- Megkezdődnek a félreértések:

 

Júlia lelki válsága. A III. felvonás 2. színében ő kerül középpontba.

Ellentétes érzelmek közt vergődik, Romeo iránti szerelme és szép külseje valamint gonosz lelkének összeférhetetlensége miatt.

„ Ó, kígyószív rózsálló szín alatt” – ellenkező előjelű szavak halmozása fejezi ki ezt.  A rázúduló teher miatt mégis vállalja házassága következményeit.

 

III. felvonás, 5. szín:

A két fiatal szerelmes elbúcsúzik egymástól. Romeo Mantovába menekül.

Ekkor kezdődik meg a félreértések sorozata, amely a tragédiához vezet el. Felgyorsulnak az események.  Júlia a dráma középpontjába kerül.

A cselekmény két szálon fut

Romeo-t siratja, a család pedig azt hiszi, hogy Tybaltot. 

Asszony és férjhez akarják adni Párishoz. Amikor dajkájától szidalmakat kap, szembefordul vele és szüleivel is. Választania kell családja és szerelme között

A 14 éves lány egyszerre felnőtté érik, ő dönt ezután saját sorsáról.

Azt színleli, hogy beleegyezik a házasságba, pedig  „halálára” készül.

 

Páris: Csütörtökön meg kell kapnom kezét.

Júlia:  Ha kell, megkapja majd.

Lőrinc: Okos beszéd.

 

A IV: felvonás 1. Színében folyik e párbeszéd. Lőrinc barát újra megjelenik, és ismét segíteni akar Júliának. Tetszhalálra készül. Gyógyszert ad a lánynak, amitől 42 órára álomba szenderül. A család azt hiszi majd, hogy meghalt.

 

Lőrinc:

„ Nyitott koporsón, ünnepi ruhádban

Elvisznek az ősrégi kriptaboltba,

Ahol Capulet - őseid nyugosznak.

Közben mikor már ocsúdni készülsz,

Megtudja tervünk Romeo, levélből-

És itt terem: aztán majd ő meg én

Vigyázzuk ébredésed s aznap éjjel

Romeo Mantovába szöktet el.

 

Júlia a két lehetőség közül a tetszhalált választja. Ami végzetes lesz számára.

 

 

 

-8-

 

Véletlen :

Romeohoz nem jut el a levél az üzenettel, mert időközben pestis járvány tőr ki.  

V. felvonás, 2. Szín:

 

Lőrinc: Ki vitte hát írásom Romeóhoz?

János: El sem küldtem- itt van a levél-

Futár se volt, hogy visszahozza néked.

A fertőzettől itt mindenki retteg.

 

- Tetőpont

 

Katasztrófa – kriptajelenet

V. felvonás, 3. Szín:

Romeo így halottnak hiszi Júliát, pedig ő még él. Végez magával, mert nincs nélküle számára élet, s az álmából ébredő Júlia sem tud már létezni ifjú férje nélkül.

 

Júlia: Mi ez a zaj? Jöjj, drága tőr!

(magába döfi)

Itt rozsdásodj te: ölj meg! 

 

A tragédia hatása felemelő és megrendítő egyben, megerősíti azoknak az értékeknek a tiszteletét, amelyet a két címszereplő képvisel.

 

 

- Megoldás

 

A családok gyűlölködését a két szerelemes halála szünteti meg.

De ez a drámában csak formális, jelképes megoldás, hiszen tragédia történt, értékveszteségről van szó.

Az utolsó jelenetben helyreáll a rend, amiért nagy árat kellett fizetniük.  

Végül mindnyájan megbűnhődnek.    

Beteljesül az, amit a kar sejtetett a történet kezdetén.

 

Előhang, Kar:

„És a szülők, hogy gyermekük is elvész,

Elföldelik az ősi haragot.”

 

- 9-
 
 
Dráma formai szerkezete:
 
A dráma öt zárt, önálló egységből felvonásból áll. A felvonásokon belül sok helyszínváltozás történik. A színek során a cselekmény változatlan helyszínen játszódik, csak a szereplők változnak. 

 

A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása.

 

 „ A szabad párválasztás humanista értékének tisztelete bizonyára  valóban jellemzi Shakespeare-t.

Csakhogy az érzelmek szabad érvényesülésével kapcsolatban kissé bonyolultabb a szemlélete, mint amit e szép elv kifejez.

Shakespeare szerint a szerelem egymás megismerésén alapuló ésszerű párválasztás, hanem érzelmi állapot, amelyet nemcsak szépség, erény, érdem válthat ki, hanem egy szamárfő is akár. Az érzelmi szabadságnak nem csak

értékét, hanem veszélyeit is ismeri.

S erről Romeo és Julia tanúskodik.”

(Mész Lászlóné: Színeterek c. könyvéből)

 

Rápolti Brigitta, 2003

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

 

 

-   William Shakespeare: Romeo és Júlia

    (Kosztolányi Dezső fordításában)

-   Mész Lászlóné: Színterek – Drámaelemzések

-   Szerb Antal: A világirodalom története

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.